Kéri Martin, aki mindig is szerette a kézilabdát, egy éve lett tagja a B-Közép mintegy 10 fős táborának. Mikor a csapat feljutott NB I/b-be, akkor édesapja, Kéri László tudtára jutott a hír, hogy Orosháza ilyen osztályú csapattal indul a bajnokságon. Az édesapa elment egy hazai mérkőzésre, majd Martin is csatlakozott. Eleinte külön a B-Középtől, saját dudával fújtak, bár már akkor megtetszett Martinnak a szurkolói tábor temperamentuma. Egy év múlva, mikor már sokadjára is rászóltak az ifjú szurkolóra, akkor döntött úgy, hogy a B-Középhez csatlakozik. Az OFKSE-n kívül egyébként nagy Veszprém rajongó, mégis a „Hajrá Orosháza!” a mottója.

Elsőként a 2011/2012-es szezonról kérdeztük Martint: „Az előző szezonban az anyagi körülmények ellenére jó eredményt értünk el, de voltak hiányérzeteim. Például Tatán 9 gólos vereséget szenvedtünk, és amit még nagyon sajnáltam, hogy idegenben az FTC ellen 11 gól különbséggel veszítettünk. Főleg idegenben szenvedtünk csúnya vereségeket, itthon a vártnál jobb eredményeket értünk el. Itt főként a rájátszásra gondolok. Mezőkövesden sikerült elérnünk az első idegenbeli győzelmünket. Kiabáltunk a csapatnak a nézőtérről, a haza szurkolók le is néztek minket onnan, de ez nem meglepő. Mindig hangosan szurkolunk a csapatunknak. Innentől ment a szekér tovább és végül a rájátszás bajnokai lettünk. A szezon végén kiderült, hogy a télen igazolt 4 játékos közül három is távozik. A helyükre igazolni kellett hasonló erősségű játékosokat. Végül megszülettek az igazolások, a három játékos: Bajusz Sándor, Morva Zoltán és Kanyó Ádám.”

Martin elmondta, hogy nem mindenki értett egyet azzal, hogy az idei felállással jobb helyzetből indulunk. „Volt, aki azt mondta, hogy szerinte nem elég a három új játékos. Ezzel vitába tudnék szállni, de nem fogok. Úgy gondolom, lehet, hogy nem igazoltunk olyan nagy neveket, mint Kekezovic Marinko, de meg fogjuk állni a helyünket. Bebizonyosodott, hogy Orosháza kis város, de a sport nem vész el benne. Edzőmérkőzésekkel készülnek a bajnokságra. Aug. 11-12.-én Alföld Gyöngye Orosháza Kupa, aug. 14-én Orosháza-Cegléd dupla meccs, majd aug. 18-19-én Nagyatádra megy a csapat.” – sorolta az edzőmérkőzéseket az ifjú szurkoló.

Az idei bajnoksággal kapcsolatos gondolatait is megosztotta velünk Kéri Martin: „Szeretnénk a középmezőnybe kerülni. A szezon elején sokan mondanak mindenfélét, például nehezen fogunk bent maradni. Ezt nehéz megtippelni, mert ez a szezon közepén dől el. Az új játékosok igazolása nem keveset fog majd segíteni. Minden témában vannak olyanok, akik vitáznak velem, de én úgy gondolom, hogy a 8-9. hely valamelyikét sikerül elérni, ha a csapat is akarja. Ám a csapat nem elég magában! Kellenek a szurkolók is! Ezúton szeretném megkérni a kedves közönséget – tudom, hogy hangos –,hogy szurkoljanak, mert ez segíti a fiúkat! Ha nem is ütemekkel, de vastapssal buzdítsuk őket! Nem lesz könnyű nekik a feljutás, a riválisok erősödtek. Szoros bajnokságra van kilátás a közép- és alsóházban.”

Megkértük Martint, hogy mesélje el a legemlékezetesebb élményét az orosházi kézilabdával kapcsolatban, ám 1 sztori helyett most kettővel kedveskedünk az olvasóknak:

„Számomra az egyik legjobb dolog az volt, amikor idegenbe mentünk szurkolói kisbusszal. A kedvencem, mikor Pécsre mentünk, akkor volt a szurkolótábor a legelevenebb és mikor jöttünk haza, akkor a legboldogabb is, hiszen magunk mögé szorítottunk mindenkit. A buszban Pusztai „Csirke” Zsolt a vicces kérdéseivel sokszor bombázott és babona lett, hogy Borsi Hajnalkának minden idegenbeli mérkőzésre muszáj jönnie, mert csak akkor tudunk nyerni. (köszönöm Martin! a szerk.)

A másik nagy élmény a meccs végi öröm, hiszen nem csak engem, hanem minden egyes szurkolót és játékost nagy örömmel tölt el a győzelem érzése. Rám jellemző, hogy minden mérkőzés végén akkorát kiáltok, hogy nincs másnap hangom, de megéri! Nem telik el olyan nap, hogy ne gondolnék az orosházi kézilabdásokra.”

Martinnak már nem kell sokat várni a szurkolással, hiszen legközelebb aug. 11-12-én az Alföld Gyöngye Orosháza kupán kiabálhatja, hogy Hajrá Orosháza!