"Az alábbi levél a napokban érkezett az e-mail címünkre. Felkérés vagy előzetes megrendelés nélkül. Ezt, aki akarja, elhiszi, nem is ez a lényeg, a levél hitelességéből semmit sem von le. Az írás szerzőjétől megkérdeztük, hogy nyilvánosságra hozhatjuk-e, azt mondta, igen. Mégis, az ő érdekében, bizonyos részeket kipontoztunk, hiszen nem az számít, hogy személy szerint ki írta, hanem az, amiről szól, és hogy ezt mások is így gondolják-e. Félő, hogy igen." írja az MSZP Orosházi Szervezete

Egy édesanya panaszai

"Üdvözletem minden kedves olvasónak! (Bár fogalmam sincs, hogy ezen levelem kinek a kezébe kerül.)

Nos, ……………………… vagyok, …….. éves orosházi lakos. …………. gyermek édesanyja. Ez az alapfelállásom, és szerintem ezzel el is mondtam mindent magamról.

Mostanában egyre több ismerősöm, barátom költözik ki külföldre élni-dolgozni. Megnyíltak a határok, és egyszerűen adottak a lehetőségek, bárki megteheti. Naponta megfordul a fejemben, hogy vajon én miért nem teszem meg? Mi vár itt rám Magyarországon? Nincs semmi, ami ideköt. A mennyországban jobb a klíma, de a pokolban több az ismerős. Hiába ragaszkodnék én Magyarországhoz, ha Magyarországnak nem kellek.

…… éves vagyok. Csináljunk egy mérleget! Mim van? Mit birtoklok itt Magyar honban?

Van egy házam, ami lassan a fejemre dől, mert felújítani nincs pénzem. Elkorhadtak a vízvezetékek, elavult a fűtésrendszerem, a nyílászáróim lassan egy odatámasztott deszkadarabnál kevesebbet érnek. A padlómon bebújnak a békák, nyáron a meleg, télen a hideg elől.

És hazudok! Nem is az enyém a ház! Igaz több mint 6 éve fizetem, de nem az enyém! 16 ezer forintot kezdtem el fizetni ezelőtt 6 évvel érte. Ebben benne volt a lakásbiztosítás. Most 35.500-at fizetek, és nincs benne a lakásbiztosítás. Az még ehhez 4000 forint. Ó, igen, devizahiteles vagyok! De hát miért vettem fel ezt a hitelt? Mert a ……... gyerekemmel együtt otthon nélkül maradtam, mivel a volt férjem lelépett. Nem kellett neki a ……………………….… fia, és a …………………… lánya. Jobbnak látta, ha a kiemelkedően magas fizetését a könnyűvérű nőkre, sörre és kocsmai nyerőautomatákra költi.

Tehát maradtam gyesen, és a gyerekeimmel a szüleimhez kényszerültem vissza. Az akkori 19.000 forintos gyesemből nem igazán volt hova ugrálnom. Kislányomnak spéci tápszer kellett, ami 5 napra volt 2700 forint, pelenka, és egyéb dolgok. Persze még a ………... fiam is ott volt. Eltelt egy-két év, és adódott egy lehetőség hogy a „fészekrakó” program keretében házhoz jussak. Devizahitellel. Nagyon-nagyon nehéz volt, és egyetlen hónapon múlt, hogy végül is sikerült. Lett egy otthonunk. Bár, ha tudom, mennyire nehéz dolgom lesz, lehet, sírva fakadok. Most írjam le, mennyire gyorsan, és mértéktelenül emelkedett a törlesztő részletem? Szerintem felesleges. Több állami könnyítést is adtak az ilyen pórul járt embereknek, mint én. Igénybe venni nem tudtam. Édesapám lett az adóstársam, és mivel csak az aktívan dolgozók kaphattak könnyítést, és a főállású anyaságimmal nem voltam (?) rászorulva az állam szerint. Igaz, a nehéz helyzetben levő devizahiteleseket kívánták támogatni, de akkor engem miért nem???

Jó, volt lehetőség más támogatás igénybevételére is. Lakásfenntartási támogatás. Lejárt a múlt nyáron. Nem tudtam megújítani. Miért? Mert minden egyes alkalommal, amikor bent jártam, a hölgy/hölgyek a hivatalban tájékoztattak, hogy igen, jogosult vagyok rá, de kell ilyen papír, meg olyan papír, és mire beszereztem, már kellett új, mert az lejárt. Az utolsó alkalommal a hivatalnok nő vigyorogva közölte velem háromnegyed kettőkor, hogy kettőkor zárnak, és ha bemegyek a bankba igazolásért, hogy az akkor éppen lejáró anyaságim fél hónapra mennyi volt, és negyedóra alatt megszerzem, és visszaérek, akkor elrendezi a papíromat. Persze nem értem vissza. Másnaptól pedig újra várni kellett, mert a következő hónapban már nem kaptam, és az igazolás a MÁK-tól szintén időbe telik... sok-sok időbe... Bőgtem egyet, és azt mondtam, hogy na, akkor a ………………..-t!

Gázártámogatás! Ó igggen! Nagycsaládosként a …….. gyerekkel jár. Vigyek igazolást! Megint. Mert eddig volt …….… gyerekem. Ezután vajon nem lesz? Az is a Polgármesteri Hivatalhoz került, és jövedelemhez kötötték. Megszabtak egy összeget, az egy főre jutó jövedelemre. Vagy mi? Tájékoztatást adtak? A frászt! Nem kapok gázártámogatást, és mivel nem tudom, mi van, a lakásfenntartási támogatáson okulva, már be sem merek menni.

Hihetetlenül szerencsés helyzetben vagyok! Az anyaságim lejártával azonnal kaptam munkát egy ……………… cégnél! Dolgozhatok!!! Csakhogy! Amit keresek, elmegy a számlákra, az addig felhalmozódott kifizetetlen tartozásokra, ami támogatást kaptam az államtól, elvették, mert aktív dolgozó vagyok. Fogalmazzam át: beleszakadok a munkába, és alig tudom fenntartani a családomat, a házamat, önmagamat!!! Persze jönnek az adók. A támogatásokat meg elvették.

A sok fiatal, frissen végzett szakember elmenekül Magyarországról, a jobb megélhetés reményében. Én miért ne tehetném meg? Mi vár itt rám? Még ……. év gürizés, mire a nyugdíjkorhatárt elérem. (Ha lesz addig nyugdíj!) Adósság-adósság hátán, ha a jelenlegi otthonunkat valóban lakhatóvá kívánom tenni. Persze ennek újabb mérhetetlen munka a hozadéka.

A ……. éves nagy fiam ….. év múlva végez. Lesz munkája? Nem igazán. ……. Ha a ……… kisebbik gyerekem most kerül külföldre, mire az általános iskolát elvégzi, megtanul bármilyen idegen nyelvet. ………. Nézzük a mérleg két serpenyőjét:

Itthon: Kilátástalanság nekem, esélytelenség a gyermekeimnek. (Mínuszban vagyok!)

Külföldön: nyitott lehetőségek nekem, esély a gyermekeimnek. (Elölről kezdhetek mindent! Már megtettem. Rutinom van benne.)

Mondd! Te mit választanál? Egy aktív munkaerő, …………. jövendő adófizető. Nem kell? Csókolom, állam bácsi! Semmi sem erőszak!

Üdvözlettel:

…………………….. (leendő disszidens)"