Egy nyitva hagyott kapu, a tüzelés idején a levegőben terjengő illatok, kalandvágy, a gazdi lustasága vagy nemtörődömsége miatt felgyülemlő energia, egy közelben elhaladó teherautó rémisztő dübörgése, támadó jelleggel fellépő kutyáktól való ijedtség, szilveszterkor a véget nem érő petárdázás.

Órákon át való csatangolás, szomjúság, nincs meg a haza vezető út, éhség, riadalom, zavarodottság. Hol a gazdi puha keze? Idegen szagok, utcák, emberek, akik tanácstalanul nézik a nyakörvet: kutyus hol laksz?

Autók, amik majdnem elgázolnak. Átmenjek ezen az úton? Vajon arra van a haza? Aztán egy csattanás: éles fájdalom, mély, sötét, hideg árok, fájdalom, szenvedés, félelem és végül a megváltó halál és a szivárványhíd.

Ettől, és még rengeteg más viszontagságtól menthetjük meg kutyánkat egy olyan aprósággal, mint a biléta vagy névtábla, illetve a mikrochip! A véget nem érő plakátozás, telefonálás, izgulás, a környék bejárása, kérdezősködés, állatorvosi számlák, ha a kutya sérülten kerül meg.

Mondhatják, az én kutyám szót fogad, nem szökik vagy csak a kertben van, ki sem megy onnan. Annyi váratlan dolog történhet, akár egy kellemesnek ígérkező esti séta alkalmával is, amire gondolni sem merünk. Csak egyszer kell, hogy megtörténjen a baj, ami események láncolatát indíthatja el. De tényleg szükség van rá, hogy megtörténjen? Tele vannak az utcák kóborló kutyákkal, az utak szélei halálra gázolt tetemekkel, a menhelyek kóborlásból befogott ebekkel. Ezeknek a szegény, szerencsétlen, érző lényeknek az élete sokszor csakis azon múlik, hogy bilétát vagy mikrochip-et kapjanak, de akár a nyakörvre is rá lehet írni egy telefonszámot!

Az Állatmentő Alapítvány betegházába is hasonló eseményeken átesett kutyák kapnak segítséget. Bár az ő nagyrészük azért jutott bajba, mert a gazdájának nem kellett már a négylábú, ezért sorsára hagyta őt. De a sors úgy döntött, hogy a magatehetetlen kutyákat az Állatmentő Alapítványra bízza, mert ők meggyógyítják és szerető gazdihoz adják a védtelen ebeket:

Jója:

Ez a kedves kölyök 3 napig várta, hogy valaki végre megálljon és segítsen neki. Két település között a senki földjén feküdt az út szélén. Az éjszakák hidegek, a nappalok esősek, és a kiskutya még menedéket sem tudott keresni. Valószínűleg baleset érhette, a bal első lába törött volt. Eddigi élete sem lehetett jónak mondható, bolhás, élősködőkkel tele volt a szőre, láz és hasmenés kínozta. A kezelése elkezdődött, a lábát műteni csak a láz és a hasmenéses tünetek elmúltával lehetett. A kis JóJa kedves érdeklődő, barátságos kutyus, a kezeléseket megadóan tűrte.

Matula Bácsi:

Egy kedves kis öreg úr, aki megélte azt, hogy vénségére hirtelen az utcán találta magát. Eddig sem lehetett probléma mentes számára a létezés. A Fülein látszik, hogy szinte mindig legyek ették, állandó fülgyulladás gyötörte. A világ homályos paca számára, a hangok a távolból jönnek felé. Szerintem akkor születhetett mikor Bábel tornya összedőlt, mit élhetett meg az öreg Matula, míg a gazdái úgy nem döntöttek, hogy már nincs helye ott, ahol eddig élt. Amit mi látunk és tudunk róla: kb. 13 -15 éves, fogai szinte nincsenek, testén bolha allergia nyomai, mindenhol sebek, mindkét szemét lencse homály fedi, szerencsére még a jobb szemével érzékeli a környezetét és így ügyesen közlekedik. A kezelés megkezdődött, de csodát csak egy új gazdi hozhat a számára, aki megadja neki, hogy méltósággal érjen majd az "út " végére.

Mami:

2012. augusztusáig egész életét egy 60cm dróton élte. A dolga az volt, hogy jelezze a látogatókat, és kölyköket szüljön, hogy a gyerekeknek legyen mivel játszani. Mamit elhoztuk, rendkívül alultáplált volt, bolhák kínozták, emlői gyulladtak voltak, így a kölykei is alultápláltak és menthetetlenül betegek voltak. Mami gyógykezelése megkezdődött, kis testét megviselte a láz, a gyulladás. A vizsgálatokat megadóan tűrte, hálás minden simogatásért és jó szóért. Jellemző rá, hogy a seprűtől és hirtelen mozdulatoktól nagyon fél .... na vajon miért ??

Kajla:

Egy fiatal kis Vizsla fiú, eredeti gazdájától a rendőrség segítségével lett elszállítva, a rendkívül rossz tartási körülmények miatt. Bőrén a mocskos kennel tartás, az immunhiányos szervezete miatt ekcémás sebek keletkeztek majd fertőződtek el. Kezelése nem lesz egyszerű, de főleg hosszadalmas. Kajla etetése sem problémamentes, a gyomra nehezen birkózik meg a táplálékkal. Kezelése elkezdődött, napi többszöri procedúrán kell átesnie, amit ő nagyon szépen és megadóan tűr ellentétben a nevével. Kedves barátságos kanocska, szófogadó, de benne van a Vizslák kajlasága és vidámsága az állapota ellenére is.