Az előadás témája sok érdeklődő figyelmét keltette fel, hiszen a terem zsúfolásig megtelt.

Az origo.hu oldalon pár nappal korábban került fel egy cikk arról a lehetséges irányvonalról, amit a kormány kíván tenni a jelenlegi nyugdíjrendszerrel. Korózs Lajos ezeket az irányokat taglalta részletesen.

A nyugdíjak adóztatásával kapcsolatos szabályok átírása mellett az anyag felveti egy újabb nyugdíjreform lehetőségét, körüljárja a korhatár emelésének felgyorsítását és a lépcsőzetes nyugdíjba menetel opcióját, ír az úgynevezett alapnyugdíjról és a csökkentett munkanyugdíj kombinációjáról továbbá hangsúlyozza az önkéntes nyugdíjpénztárak szerepének fontosságát, de olyan átalakítást szorgalmaz, amely kiszorítja a bankokat-biztosítókat a nyugdíjpénztárakból.

A hatályos nyugdíjtörvény (amelyet még 1997-ben a magánnyugdíj pénztárakat megteremtő nyugdíjreform részeként a szocialista Horn-kormány alkotott) szerint 2013 fordulópontot jelentene a nyugdíjak számításában. Az eddigi nettó átlagkereset helyett a havi bruttó átlagkereset lesz a nyugdíj kiszámításának alapja, és egyúttal 2013-tól személyi jövedelemadót kell fizetni a nyugdíjak után (A pontos adózási szabályokat még meg kellene alkotni.).

Mindez két szempontból teszi sürgőssé a beavatkozást a Fidesz-kabinet számára. A kormány többször hangsúlyozta, hogy nem teszi adókötelessé a nyugdíjakat, viszont ha ennek megfelelően jár el, akkor a nyugdíjszámítás alapját is meg kell hagynia a jelenlegi rendszer szerint, feltéve, ha nem akarja, hogy sokkal több pénzt kapjanak jövőre a nyugdíjasok.

A dokumentum a jelenlegi nyugdíjrendszer más elemeit is megváltoztatná. A nyugdíjkorhatárról szólva például felveti a Bajnai-kormány által megkezdett emelés felgyorsítását, és a mostani féléves ugrás helyett (amelynek révén a 62 éves határ 2014 és 2021 között emelkedik 65-re) éves ugrást javasol az 1954 után születettek számára, hogy az emelés már 2019-ig befejeződjön.

Emellett azonban a "lépcsőzetes nyugdíjba vonulás" lehetőségét is végiggondolandónak tartja, annak ellenére, hogy a kormányzati kommunikációban folyamatosan az jelenik meg, hogy egységes, általános nyugdíjkorhatárra van szükség. A minisztérium javaslata szerint a "lépcső" a nyugdíjkorhatár elérése előtti 1-2 évet jelentené, amikor csökkentett munkaidőben lehetne dolgozni, a kieső kereset helyére pedig valamiféle résznyugdíj-szerűség lépne.

A munkaanyag az úgynevezett helyettesítési rátán (az induló nyugdíj és az utolsó aktív kereset hányadosán) is változtatna, mondván, annak leszállítása költségvetési megtakarításhoz vezetne. A javaslat azért érdekes, mert a helyettesítési ráta nem egy olyan szám, amelyet kedvére változtathat a kormány, arra legfeljebb a nyugdíjrendszer egy vagy több kulcselemének - például a járulékok mértékének - módosításával közvetve tud, hosszabb távon befolyást gyakorolni. Mindenesetre az NGM kiszámolta, hogyha a mostani 70 százalékos rátát 60 százalékra leszállítanák, az havi több mint 10 milliárdos megtakarítást jelentene a büdzsének. Korózs Lajos egy példát is felhozott erre a tervre, mely bizonyította, hogy megint csak a jár rosszabbul, akiknek kevesebb jövedelme volt nyugalmazása előtt.

A harmadik nyugdíjpillért képező önkéntes nyugdíjpénztáraknak kiemelt szerepet szán az NGM tanulmánya, amely úgy fogalmaz, hogy az ide irányított megtakarításokra adható kedvezményeket a későbbiekben növelni is lehetne, ha azok visszatérnének az "eredeti" - az 1993-as törvényben rögzített - elvekhez, legfőképpen a nonprofit jelleghez. A megfogalmazás felveti, hogy a tárca a nyugdíjkasszák működtetéséből ki akarja zárni a bankokat és biztosítókat, amelyek eddig a piac többségét uralták. Itt felmerül a kérdés, hogy, ha a 2. pillért szétrombolták, a magánnyugdíj pénztárakban lévő összegeket kivették, akkor hogyan akarják a harmadik pillérként szolgáló önkéntes nyugdíjpénztárakat kiemelni? Illetve hány ember rakná a pénzét olyan pénztárba, ahol nem a 100 éves múlttal rendelkező szakemberek vigyáznak arra, hanem esetleg civil egyesületek? Ha a biztosítókat és bankokat kizárják, akkor megszűnik az a profizmus, amivel eddig kezelték a tagok befektetett pénzét.

Az egyéni számlás (NDC) állami nyugdíjrendszerként is emlegetett svéd szisztéma évek óta a Fidesz szakpolitikusainak kedvelt modellje. Később Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi kormánybiztos kijelentette, hogy szívesen lenne svéd nyugdíjas, az elmúlt hetekben pedig már mint a párt szóvivője fogalmazta meg, hogy a kormánypárt nyugdíjtervének alapját a Századvég Gazdaságkutató műhelytanulmánya képezi, márpedig ez éppen a svéd modell alkalmazásának lehetőségeit járja körül.

A svéd modell (hivatalosabb nevén névleges egyéni számlás modell) lényege leegyszerűsítve egy olyan nyugdíjrendszer, amelyben folyamatosan, külön politikai döntést nem igénylő automatizmusok útján törekednek a kiadások (nyugdíjak) és a bevételek (nyugdíjjárulékok) egyensúlyban tartására.

A rendszerhez tartozik egy virtuális egyéni számla, ami mögött nem áll valódi pénzeszköz, mint egy bankszámla mögött. Nem arra szolgál, hogy a befizetett nyugdíjjárulékok ide kerüljenek és itt kamatozva majd visszajussanak a majdani nyugdíjashoz, hanem csupán arra, hogy a befizetett járulékokat egyénekre lebontva korrektül nyilvántarthassák, egy meghatározott (akár a piacinál alacsonyabb) kamattal kamatoztassák, és ez alapján az adott évben nyugdíjba menők járadékát kiszámítsák.

Aki a pályája során sokat keresett és ezért több járulékot is fizetett, mint egy alacsony keresetű, az arányosan éppen annyival többet is fog visszakapni nyugdíjasként, de az aktuálisan nyugdíjasok csak annyit vehetnek ki a rendszerből, amennyit abban az évben járulék formájában befizettek a még aktív dolgozók.

A szociológus felhívja a figyelmet arra is, hogy a svéd modell úgy van kidolgozva, hogy senki ne akarjon hamarabb nyugdíjba menni, mint a meghatározott korhatár. Aki mégis a nyugdíjas életet választja, az kevesebbet járandóságot fog kapni. A svéd modell figyelembe veszi azt is, hogy ki mennyi ideig élhet még. Aki például hegesztőként dolgozott a mezőgépnél 3 műszakban talán nem fog annyi ideig élni, mint az, aki egy irodában felsővezetőként kényelmes munkakörbe kerül nyugdíjba. A hegesztőnek magasabb lesz a nyugdíja, hiszen nem kell olyan sokáig finanszíroznia az államnak a járandóságot, mint az irodistának. De ha mégis az irodista halálozna el hamarabb, a vártnál 10 évvel, az ő nyugdíjából lesz kiegészítve a hegesztő további ellátása.

A beépített automatizmus stabilan tartja és hosszú távon önfenntartóvá teszi a nyugdíjrendszert, az egyéni számlák révén pedig a leginkább átlátható és korrekt szisztémaként ösztönöz a munkavállalásra és a járulékfizetésre. A szakértők óva intenek a svéd modell egy az egyben történő lemásolásától, mivel a két ország demográfiai viszonyai teljesen mások, a magyar társadalom a svédnél gyorsabban öregszik, és a magyar nyugdíjkasszának nincsenek tartalékai. (Csak viszonyításképpen: a svéd állami nyugdíjrendszer 3-4 évig akkor is ki tudná fizetni a nyugdíjakat, ha egy korona friss járulék sem érkezne bevételként.)

A magyarországi sajátosságok miatt a svéd modell puszta lemásolása nem célravezető - állapítja meg a Századvég Gazdaságkutató műhelytanulmánya, amely szerint ez garanciák hiányában azt eredményezhetné, hogy az aktívak egyéni számláján negatív hozamok keletkeznének, a már nyugdíjasok ellátása pedig csökkenhetne, és a későbbiekben is erősebben ingadoznának a nyugdíjak.

A svéd modell, öregedő népesség esetén inkorrekt rendszer, mivel egy rejtett, a majdani nyugdíjasok által fizetendő adót tartalmaz. Tehát a kormány lényegében két alternatíva között választhat: korrekt nyugdíjrendszer és magasabb adók (beleértve a nyugdíjak megadóztatását is), vagy inkorrekt nyugdíjrendszerbe rejtett adó, ahol cserébe a "nyílt" adók szintje alacsonyabb.

De mi fogja ösztönözni a munkavállalót a járulék befizetésére és az államot annak beszedésére, és mi fogja ösztönözni az államot a demográfiai helyzet javítására? A svéd modellel szembeni fő kifogás az, hogy ezzel a rendszerrel a kormány felmentést ad önmagának (és utódainak) az alól, hogy fokozza erőfeszítéseit a magyarországi népesedési helyzet javítására. Sőt - mint mondja -, még a járulékok maradéktalan beszedésében sem lesz érdekelt, mert a rendszerbe beépített automatizmusok azonnal a nyugdíjasokkal fizettetik meg ennek árát.

Az MSZP válasza a nyugdíj tervekre: „Már eddig is több sebből vérzik a nyugdíjrendszer: nem az EU és az IMF kérte a korhatár alatti nyugdíjak, a rokkant nyugdíjak megszüntetését.
Senki nincs biztonságban s senki nem tudja, hogy milyen ellátásra lesz jogosult.
Az igazgatási rendszert szétverték, APEH/NAV és a Kormányhivatal alkalmatlan a feladatok ellátására.

2012-től mindenki járulékot fizet, mely nyugdíjjogosultságot származtat. Nyugdíj alapjául szolgáló szolgálati időt ad. Ennek ellenére a magánnyugdíj pénztári vagyont „átkonvertálták”, majd felélték, de aki önként átlépett, annak hogyan fogja honorálni az a rendszer, amelyik senki nem tudja, hogy mi az?
A pénztárak kivégzése zajlik egy hosszú kivéreztetéssel”

Hamarosan a korhatár alatti nyugdíjak megszüntetéséről adunk tájékoztatást, melyet szintén Korózs Lajos szociológus ismertetett előadásán.