A hormonok kavalkádja és a magzat fejlődése a 9 hónap alatt egyre erősebbé teszi a köteléket anya és gyermeke között. Minden szülő azt szeretné, ha kisbabája egészségesen jönne világra. Vannak azonban olyan anyukák is, akik a fizikai egészség mellett át szeretnék élni a vajúdással járó, semmihez sem fogható érzést, mikor a csöppség akarata szerint, hagyják, hogy úgy jöjjön világra, ahogy az meg van írva. Természetesen.

Aki a háborítatlan szülést választja, azt számos sérelem éri. A mai 21. században, a gépek és a modern eszközök világában már nem a nő szüli a gyermeket, hanem az orvosok különböző beavatkozásokkal „ráncigálják” elő a babát, közben az anyuka a szülőágyhoz kötve, nem választhatja meg a számára kényelmes pozíciót és az orvosok sem adnak megfelelő tájékoztatást arról, hogy mi is történik. Persze a modern világban a modern nőknek ez tökéletesen megfelel, hiszen a rutinszerű eljárásoknak köszönhetően viszonylag gyorsan lezajlik a születés csodája és három óránként hozzák is a csecsemőt szoptatni.

Egy a lényeg, hogy egészséges legyen! De mégis, világszerte választják a természetes körülmények közötti szülést, lássuk miért:

Az otthoni szülés támogatóit sokszor felelőtlennek tartják, ők pedig úgy érzik, minden felelősen gondolkodó nőnek (helyesebben párnak) joga van eldönteni, hogy hol és milyen körülmények között szülessen meg a gyermeke.

Az tény, hogy minden asszony abban a környezetben szül a leggyorsabban, a legkönnyebben, ahol biztonságban érzi és kellőképpen el tudja engedni magát. Sokak szerint a kórházi környezet rideg, személytelen és ezeknél a szüléseknél nem a szülő nő és újszülöttje játssza a főszerepet, hanem a kórházi személyzet, elsősorban a szülést vezető orvos.

Nem tartják helyesnek a folyamatosan CTG-monitorozást sem, mivel ez a készülék a vajúdót az ágyhoz köti, nem veheti fel a számára legkényelmesebb testhelyzetet.

A kórházban vezetett szülések esetén szinte minden alkalommal (főleg először szülőknél) történik gátmetszés. Az otthonszülés támogatói szerint ez legtöbb esetben elkerülhető lenne, ha megfelelő gátvédelmet alkalmaznak és a szülőnőt nem szólítják fel nyomásra, vagyis ha a baba a saját ütemében érkezik meg.

Otthonszülés során a baba nyugodt, otthoni környezetbe, csendbe és félhomályba, az anya karjaiba érkezik, ezáltal csökkenthető a születéssel járó stressz. Ilyen körülmények között természetesen megvalósítható a korai mellre helyezés is, vagyis a szülés után közvetlenül szophat a baba. Ez a gyakorlat nagyon kedvező hatású mind a baba, mind az anya szempontjából.

A szopás során felszabaduló oxytocin gyorsítja a méhlepény leválását, segíti a méh összehúzódását, így csökkenti az anyai vérveszteséget. Az újszülött pedig kolosztrumhoz, azaz előtejhez jut, amit sokszor a baba "első védőoltásának" neveznek. Nagy mennyiségben tartalmaz ugyanis élő sejteket, immunanyagokat, ezáltal védi a babát a fertőzésektől. Hashajtó hatása révén pedig csökkenti az újszülöttkori sárgaság mértékét. Igaz, hogy mennyisége kezdetben csak néhány csepp, de a kisbaba gyomra is nagyon apró.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az anya és baba korai együttléte mennyire sokat ad lelkileg mindkettejük számára. Összességében tehát az otthonszülés támogatói úgy érzik, hogy kórházi környezetben túlságosan sok felesleges beavatkozás történik, nem hagyják, hogy a szülés a maga természetes ritmusában haladjon és ez újabb beavatkozásokat (esetleg császármetszést is) tesz szükségessé, valamint a baba számára sem ideális. Otthon minden az anya és a baba érdekében történik úgy, ahogy a szülő nő szeretné.

És miért titkolják szándékaikat az otthonszülők?

Varró Gabriella szociológus, egy kutatás készítője szerint Magyarországon kriminalizálódott az otthonszülés, miközben a komplikációk 13-14 százalékos aránya semmivel sem magasabb, mint a nyugat-európai országokban.

A kórházak 30 százalékában borotválnak, 20 százalékban alkalmaznak beöntést szülés előtt, 8 intézményben nem engedik a folyadékfogyasztást a vajúdás alatt, 61 kórházból 42-ben rutinszerűen alkalmazzák a gátmetszést az első szülő nőknél, 35 szülészeten pedig nem engedik a nőnek a szülési pozíció megválasztását. Ezeken túl a kutatásba bevont nők hét százaléka az ismételt császármetszéstől való félelem miatt választotta az otthonszülést. A közel nyolcszáz megkérdezett arról számolt be, hogy bizalmatlan az egészségügyi dolgozók iránt. A bizalmatlanágról árulkodik, hogy az otthonszülést választó nők fele titkolta a terhesgondozás alatt, hogy intézményen kívül tervezi a szülését. Ők általában a kilencedik hónap végén egyszer csak „eltűntek” a rendszerből.

– A félelem nem tűnik megalapozatlannak – magyarázza Varró Gabriella –, azokban az esetekben ugyanis, amelyek valamilyen komplikáció miatt kórházban fejeződtek be, a nők negyven százaléka azt tapasztalta, hogy az orvos ellenséges volt velük szemben. A kórházban végződött szülések negyedénél nem engedték be a szülészetre, és nem kérdezték ki a bábát, annak ellenére sem, hogy ő volt jelen a szülés megindulásának pillanatában, így számos értékes információval rendelkezett a szülő nő állapotáról. A kórházban végződött szülések kétharmadánál a nőknek fogalmuk sem volt, mi történik velük, nem tájékoztatták őket a beavatkozásokról. Nem véletlen, hogy a kórházban végződött szüléseken átesett nők nyolcvan százaléka mégis újra az otthonát választaná, ha ismét döntenie kellene.

A kutatásba bevont nők harmada találkozott a védőnők ellenséges magatartásával. Minden nyolcadik megkérdezett mondta azt, hogy a szülészorvos visszautasította a terhesgondozást, amikor megtudta, hogy a nő otthon kívánja világra hozni gyermekét. Minden hatodik családnak volt olyan élménye, hogy a gyerekgyógyász nem vizsgálta meg a csecsemőt, amikor megtudta, hogy a baba otthon született. – Holott semmilyen jogszabály nem tiltotta az otthonszülést korábban sem, az ugyanis alkotmányos alapjoga a nőnek – mondja a szociológus. Az is kiderült, nyolc esetben a szülés közben felmerülő komplikáció miatt kihívott mentősök értesítették a rendőrséget. A rendőrök úgy jártak el, mint amikor bűncselekmény gyanúja merül fel: igazoltatták a szülést kísérő családtagokat, gyakran a vajúdó nőt is. Nem csak a mentők hívtak rendőrt, kétszer a kórházban is értesítették a hatóságokat.

A kutatásból az is kiderül, hogy ha az otthon szülést választó család már túl van az egészségügyi dolgozók megvetésén, akkor jön az önkormányzat. Sok esetben ellenséges légkörben kellett a baba anyakönyvi papírjait intézni. Egy nő esetében a procedúra öt hónapig húzódott a hivatal folyamatos „packázása” miatt.